Történet

Kecskemét város Kereskedőtanonc iskolájának 1943/44-es zárójelentése szerint először 1856. szeptember 14-én kelt rendeletével a Budai helytartótanács adott engedélyt ezen a helyen iskola működtetésére.
A szervezett kereskedőképzést harminc évvel később az 1884. XVIII. Tc. indította meg, amely kétszeri módosítással 1949-ig volt érvényben.
1920 előtt az oktatást vasárnaponként, heti 9 órában tartották meg, 1920 után viszont hétköznapokra került. Az ekkor végzettek szakképzést nem kaptak, így vizsgát sem kellett tenniük. A szállodai és vendéglátó képzés némileg eltért ettől. A képzés az iparos tanonciskolában folyt 4 éven keresztül. Az utolsó év befejezése után a tanulók szakmunkásvizsgát tettek. Újabb két év után mestervizsgát lehetett tenni. Csak ezek után válthattak ki iparengedélyt.

1945 után anyagilag és szervezetileg a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztériumhoz tartozott a kereskedelmi tanulók képzése.
A szakmunkásképzés kísérleti oktatása az 1950-es években történt meg. A kezdeti nehézségek után 1954-re kialakult a végleges forma is. A felügyeletet a Belkereskedelmi Minisztérium és a Szövetkezetek Országos Szövetsége közösen gyakorolta. Kidolgozták a részletes követelményrendszert, a tanulmányokat minden esetben szakmunkásvizsga zárta le. Ebben az időben az országban mindösszesen három kereskedelmi iskola létezett, ebből az egyik a kecskeméti volt.

Az újjászervezett iskolatípusban 1954. szeptember 1-jén indult be a kereskedelmi és a vendéglátóipari képzés. A szervezést és az előkészítést a Belkereskedelmi Minisztérium engedélye alapján kezdték meg. Az általános iskolák végzős tanulóit tájékoztatták az újfajta képzési lehetőségekről. Az általános iskolai végbizonyítvány meglétén kívül felmérték a tanulók fizikai adottságait, külső megjelenésüket és a leendő szakmához szükséges rátermettséget is.
A szakács, cukrász, iparcikk szakmákban a képzési idő 3 év volt, a ruházati, az élelmiszer és a felszolgáló szakmákban 2 év alatt lehetett szakmunkás bizonyítványhoz jutni.

Az 1960-as években jelentős létszámnövekedés volt megfigyelhető, ez a 70-es évek közepére még inkább fokozódott, így komoly gondok jelentkeztek az oktatásban. A gyors létszámnövekedést ugyanis nem követte automatikusan a személyi és a tárgyi feltételek gyarapodása. Több helyszínen folyt az oktatás, és a tantestület jelentős része óraadó tanár volt. Ennek ellenére kiváló munka jellemezte az iskolát, már a 60-as évektől folyamatos résztvevője volt az SZKT versenyeknek. Iskolánk tanulói minden évben az ország legjobbjai között voltak. A tanárokon kívül a vállalati tanulófelelősök is sokat foglalkoztak a diákokkal, és ez az együttes munka országos helyezéseket, elismeréseket eredményezett.

1976-ig a Közgazdasági Szakközépiskolában folyt az elméleti oktatás, délutántól a késő esti órákig. A szakmai gyakorlatokat a munkahelyeken végezték a diákok, kétheti váltásban 7-7 órát voltak ott a tanulók.
1976 januárjában önálló kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakmunkásképző iskolát adtak át, melyhez 8 tanterem, 2 előadóterem, szakács és cukrász tanüzem és egy 100 fős kollégium csatlakozott. Az addigi délutáni tanítás végre a helyére került, az órákat délelőtt tudták megtartani. A tanüzemek nagysága és felszereltsége lehetővé tette a tanulók szakszerű szakoktatását, az egységes szakmai szint megvalósítását.

Az iskolához közvetlenül kapcsolódó kollégium lehetővé tette, hogy a vidéki gyerekek itt sajátíthassák el a szakmai fogásokat.

1976 decemberében a Belkereskedelmi Minisztérium felkérte az iskola vezetését, hogy a következő tanévben rendezze meg az országos SZKT versenyt. A verseny megnyitója 1977. március 15-én volt, amelyre 19 megye 32 szakiskolájának 160 versenyzője jött el, hogy 3 nap alatt számot adjon elméleti és gyakorlati felkészültségéből.

Az 1979/80-as tanévben indult be az első szakközépiskolai osztály, igaz még csak levelező tagozaton.
Az iskola 1981. szeptember 24-én hivatalosan felvette a Széchenyi István nevet.
Az oktatás rendszerében jelentős változás következett be, az iskola átállt a kéthetes ciklusra. Ezáltal növekedett az iskolai tanítási napok száma.
1986-ra az iskola kinőtte akkori kereteit, felmerült a bővítés lehetősége is.
1988-ban ismét jelentős változás történt, profiltisztítást végeztek, s kettéválasztották a kereskedelmi és a vendéglátó képzést. Az iskolában maradt a vendéglátással kapcsolatos képzés, míg a kereskedelmi képzést a Berkes Ferenc, későbbi nevén a Lestár Péter iskola kapta meg. Ekkor indult meg az első két szakközépiskolai osztály is. Megváltozott az iskola neve: Széchenyi István Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet néven szerepelt. Fontos, hogy ekkor vezetik be az idegen nyelvi képzést, lehetőséget adva a tanulóknak a még biztosabb elhelyezkedésre. Az oktatás színvonala is fejlődött, átadták a kémia előadót és szertárat, modern gépekkel szerelték föl a tankonyhát.
1990-ben ismét jelentős versenynek adott helyet az iskola, itt rendezték meg az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyt. A szükséges előkészületekhez nagy segítséget kaptunk a budapesti Gundel Károly Szakközépiskolától.
1991. május 15-én átadták az új iskolai szárnyat, ahol helyet kapott a fizika előadó, a számítástechnika terem, tantermek, nyelvi labor, könyvtár, új tankonyha és tanétterem.
1992 májusában érettségiznek először nappali tagozaton az iskola diákjai.
Az eredményes érettségit követően sokan folytatták tanulmányaikat felsőfokú tanintézményekben.
Az 1992/93-as tanévben, a kor követelményeihez igazodva bevezeti az iskola a két tanítási nyelvű idegenforgalmi képzést. Ekkor ismét változott az iskola neve, bekerül az idegenforgalmi szó. Az új képzési forma nagy sikert aratott, közel négyszeres túljelentkezés volt az idegenforgalmi osztályba. Négy megyéből a legjobb tanulók kezdték meg az ötéves tanulást. Az első évben nyelvi előkészítés folyt, hogy a felsőbb évfolyamokon a szakmai tantárgyakat már idegen nyelven tanulhassák a tanulók.
1997-ben érettségizett idegenforgalmi osztály először, a végzett tanulók több mint 80%-a jelentkezett, és nyert felvételt főiskolákra, egyetemekre.
Az érettségi bizonyítvány mellé közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgát is szereztek, és lehetőség volt arra is, hogy idegenvezetői vizsgát tegyenek. Ezek a lehetőségek azóta is rendelkezésükre állnak, és a tanulók élnek is vele.

1995-ben az iskola együttműködési szerződést kötött a villingeni Landesberusschule für Hotel- und Gaststattengeverbe iskolával, ennek eredményeképpen tanulók és tanárok kölcsönös látogatást tettek a másik intézményében. A kapcsolat a mai napig tart, évente 20-25 diákunk tölti 3 hónapos szakmai gyakorlatát Németországban. A tanulók szeretik a külföldi megmérettetést, jó munkájuk miatt sokukat visszavárják a következő évben.

1998-ban változás következett be a szakiskolai képzésben. Az addigi 3 éves képzés 4 éves lett. Az első két évben a tanulók általános, közismereti tantárgyakat tanultak, a 3. és a 4. évben pedig a szakmát sajátították el.

Az utóbbi évtizedben jelentős változások voltak, vannak, és lesznek is az oktatásban. Gondoljunk csak a Nemzeti Alaptanterv, a Kerettantervek, illetve ezek átdolgozott kiadásaira. A 2005/2006-os tanévtől kezdve a szakiskolai oktatás ismét változott, a 2+2-es formát a 2+3-as forma váltotta fel, így a szakmát 3 év alatt kellett elsajátítani.
Ugyanakkor új érettségi rendszer lépett a régi helyére, közép- és emelt szinten lehet vizsgát tenni a 2004/2005-ös tanévtől kezdve. Ez érintette a felsőoktatást is, ott is jelentős átalakulások voltak az elmúlt években.
A 2+3-as képzési forma megszűnése után a szakiskolai oktatás visszatért a 3 éves duális képzésre, a szakiskolai tanulók az első év végén szintvizsgát tesznek, majd a sikeres szintvizsga letétele után a 10. évfolyamtól kezdve a gyakorlati munkahelyek készítik fel őket a záróvizsgára. Megjelent a szakiskolások szakközépiskolai képzése is, a sikeres szakmai bizonyítvány megszerzése után lehetőségük nyílik arra, hogy 2 év alatt érettségi bizonyítványt is szerezzenek.
Több mint 10 éves kihagyás után a szakképzést folytató iskolák visszakapták a felnőttképzést, felnőttoktatást is.

Remélhetőleg egyre több jól képzett fiatal hagyja el iskolánkat, hogy helyt álljon a mindennapi életben, megfeleljen a követelményeknek, és az Európai Unió elvárásainak. Az oktatás folyamatosan változik, fejlődik, halad előre, fontos, hogy iskolánk megfeleljen ezen kihívásoknak.